Amikor még kislány voltam, azt gondoltam: olyan lesz a szerelmem, mint az apukám. Magas, fekete hajú, barna szemű, nyugodt és szeretetteljes. Aztán később rájöttem, hogy inkább a szőke, kék szemű pasik tetszenek, mint például Udó, a Kórház a város szélén című német filmsorozatból. Utána jött a fürtös hajú Christopher Atkins, a Kék Lagúnából, és valamikor a 80-as évek vége felé megláttam Kevi Levrone-t egy fotón, és éreztem: a FÉRFI csak egy ilyen formában létezhet.
Eltelt jó pár év és már 35 is elmúltam, mire ráleltem a testépítő hímre. A látványa lenyűgöző, igazi kemény izmok, formás fenék, vastag lábak… minden, ami elengedhetetlen a tökéletes látványhoz. A heti 10-15 óra az edzőteremben nem jelentett kihívást, szívesen edzettem mellette. Aztán megtapasztaltam, hogy a tömegnövelés és az állóképesség fordítottan arányos. Ahogy nő a súly, úgy fogy a sétáknál a szufla. Furcsán nézték az emberek a telitömött túrahátizsákunkat, akik a nyaralás 1 napos, buszos kirándulására retiküllel érkeztek. A mi málhánkban a 3 liter ásványvíz nemcsak a méretet, de a súlyt is jócskán megdobta. A méregető szemek akkor is ránk tapadtak, amikor úton-útfélen enni látták a kedvesemet, de ugye nem a megszokott szalámis zsemlét, hanem dobozolt sült csirkét rizzsel. A közös ebédnél pedig csak üldögélt a húsleves és a spagetti fölött és ásványvizet szürcsölt, lassan lecsukódó szemekkel. A rendszeres fehérjedús étkezések és a hatalmas mennyiségű folyadék a kiválasztás folyamatát is felgyorsítják, így az illemhely keresése is abszolút meghatározója lett a kirándulásainknak. Mikorra már belejöttem a „mackós” életbe, elérkezett a szálkásítás. Rövid időn belül hatalmas pozitív változások következtek. A sejtek között megbújó folyadék és zsírfelesleg leválása után a pasim felpörgött, kiegyensúlyozott vidám férfiúvá változott….. pár hétre, de rövidesen érkezett a fekete leves. Ahogy a szénhidrátok egyre inkább eltűntek az étkezésekből, a gyönyörű hatalmas emberemből egy szürkés színű, ér- és izomhálózat maradt. Ilyenkor már nincs valódi élet, csak diéta, minimális mozgás és a lehető legtöbb pihenés, pózolásokkal tarkítva.
Aztán eljön a várva várt nap, és a hőn szeretett férfim szótlanul, kutyafejre soványodva, talpig barnítózva, száját nyalogatva, feltett lábakkal fekszik a színpad mögött. Én véresre rágom a körmöm, és a hisztis nagyroham határán nézem, ahogy pózol a színpadon. A szeretet, a félelem és sokszor a harag bujkál bennem. A színpad mellett nehéz megérteni, miért is jó ez az embert és kapcsolatokat próbáló versenyzés. Aztán amikor lejön a színpadról totálisan kiszáradva, az arcán feltűnő apró mosoly megérteti velem: NEKI EZ AZ ÉLET, legyőzte önmagát, 100%-osan uralja a testét. Erre én és mellettem még sok millió ember képtelen volna. Hát ezért szép egy testépítő mellett élni.
(H.É.)
